Egy éves kor felett a törvény elvileg engedi… Ki is használjuk, hiszen a vállalkozói életben nem egyszerű az újrakezdés. Aki már egyszer felépítette a saját kis birodalmát, az nem szívesen esik ki évekre a munkából. Gyakorlatilag pedig ki visz egy egy éves gyereket bölcsődébe?
Az én kisebb fiam most 16 hónapos. Nem vagyok egy „gyerekleadós” típus; egyrészt mert úgy vélem, velem van a legjobb helyen, mással biztosan nem érezné ilyen jól magát, másrészt pedig nagyon szeretek vele lenni. Csak sajnos a kis ördögfióka nem nagyon enged csinálni semmit.
Tényleg semmit:
- ha teregetek, akkor ő leszedi, amit már kiterítettem,
- ha összehajtogatom a ruhákat, akkor ő szétszedi és ledobálja őket a földre,
- ha sepregetek, akkor nem tud megülni a fenekén, hanem annyira érdekli a partvis, hogy folyamatosan belemászik a piszokba,
- ha mosogatok, vagy ebédet készítenék, akkor pedig a lábamat átfogva nyafog, amíg abba nem hagyom.
Hosszasan tudnám sorolni, remélem, ez azért később majd változik.
Pillanatnyilag azt látom a legjobb megoldásnak, ha minden percemet beosztom. Úgy talán megyek valamire. Amúgy is igen komolyan tervezős típus vagyok, a káosztól meg tudnék őrülni.
A rendszerem az alábbi:
- Amikor ébren van, csak az övé vagyok. Így tiszta a lelkiismeretem és egyébként sem tudnék mást tenni, mert kiköveteli magának a társaságomat. A nagy fiam lassan már 14 éves, nem igazán játszótársa a kicsinek. Egyébként imádják egymást, a nagy hatalmas türelemmel rendelkezik és erre szüksége is van a kicsivel szemben. Egy ilyen picivel egyébként mindig foglalkozni kell. Mondókázunk, zenét hallgatunk, táncolunk, kiülünk az autóba, sétálunk – mert a friss levegő nagyon fontos -, amíg ilyen jó idő van és megtehetjük.
- Természetesen előfordul, hogy közben sürgős hívásom, vagy e-mailem érkezik, ezekre megpróbálok akkor válaszolni, amikor néhány percre elfoglalja magát a kis konyhájával, vagy az autóival.
- Amikor az apukája délután hazajön a munkából, akkor mindenki nagyon boldog. Apuka láthatja az ő kicsi fiát, a kicsi fiú odavan az apukájáért, így aztán jöhet a közös játék. Én meg attól vagyok boldog, hogy végre elmosogathatok, vagy összesöpörhetek nyugodtan…
- Most már átállt a napi egyszeri alvásra, így aztán ha szerencsém van, akár két órát is alszik délben. Ekkor intézem a munkám nagy részét. Csak akkor tudok gondolkodni, amikor csend van. Úgy gondolom, bármit meg lehet mellette oldani, ha van, aki lefoglalja, de dolgozni nem tudok, ha ébren van.
- Este fürdetés, altatás, aztán ha más nincs, akkor még le tudok ülni dolgozni. Nekem az esték nagyon értékesek. Én nem tudok korán kelni, de éjjel bármeddig ébren tudok maradni és koncentrálni sem esik nehezemre, valószínűleg azért, mert szeretem, amit csinálok.
Persze azért van olyan, hogy elolvasok mellette egy-egy cikket, egy-egy blogot, amiből tanulhatok, vagy ami érdekel, sőt! A napokban angolt is kezdtem tanulni; letöltöttem a telefonomra egy ingyenes alkalmazást, egy-egy lecke kb. 5 perc, gyorsan megcsinálom, amíg nélkülem bevonul autózni a szobába…
Most már egy hete – heti két nap – odaadom a nyugdíjas mamának napi három órára, én pedig addig be tudok menni az irodába. Kicsit idegen még az érzés, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem dolgozom nyugodtabban ebben a három órában…
Ti hogy csináljátok? Nektek is nehéz? Van segítség? Írjátok meg hozzászólásban vagy kommentben a facebookon!